Nem értek a politikához. Nem is politizálok. Van véleményem, de nem gondolom azt, hogy igazam van. Sokkal fontosabbnak tartom azt hogy mindenre, mindenkire, és minden eseményre úgy tekintek mint önmagam egy aspektusára.
Valahol minden és mindenki egy. Ez számomra azt jelenti, hogy minden ami megjelenik a körülöttem levő világban reflektál valamit, amit nagy valószínűséggel magamban kell helyre tennem. Az gondolom hogy mindaddig ameddig ellenségeket keresek, bűnbakokat keresek, tiltakozom, lehúzok másokat, addig nem látom azt, hogy én ehhez, ami nekem valamilyen formában nem tetszik, hogyan járulok hozzá illetve mi az bennem ami reflektálódik.
Az gondolom hogy nekem is és a magyarok többségének is fontos lenne keresztül menni egy megbocsájtási és elfogadási folyamaton. Mi mindannyian hoztuk létre azt a valóságot ami a jelen magyar társadalmat jellemzi még akkor is ha nem tetszik az amit látunk.
Az gondolom hogy mielőtt nagy változásokat szeretnénk látni magunk körül, érdemes egy pillanatra magunkba tekintenünk és meglátnunk azt a fájó, sértett, önmagáért-soha-ki-nem-állt embert, aki a változást és a gyógyulás kintről reméli.